Állatzsaruk

Így hívják őket azok, akik sértettként vagy bejelentőként találkoztak már velük. A Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány az egyik legaktívabban működő magyarországi szervezet.

Azért is egyedülálló a tevékenységük, mert a jog adta keretek között mindent megtesznek a rosszul tartott, kínzott állatok védelmében.

A Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány a közeljövőben tervezi, hogy az ország területén egyre több helyen, még aktívabban láthassa el feladatait.

2016-ban is töretlenül végzik munkájukat. Januárban egy tiszafölvári esethez vonultak itt. Részletek lentebb.

Eseteink

Karnyújtásnyira guggolok e csodás nagy kutya előtt, hogy lefényképezzem.  Nézem a távolba révedő, szomorú tekintetét. Megrémít ez a bogárfekete szempár, mert nem látok benne reményt, csak csalódást, hitetlenkedést, megsemmisülést…

Hiába beszélek hozzá szépen, nem érdekli, meg sem mozdul. Csengő hanggal ígéretet teszek neki, hogy szerető családhoz juttatom, ne adja fel! Nem hisz nekem, nem hisz bennem, emberben. Csak fekszik, hunyorog, pislákol benne az élet, bár azt gondolja minek. Azt kérdi, mért kell még élnem, ha úgy sem kellek senkinek. Mert nem kellek senkinek! Hisz ott hagytak, magamra maradtam. Engem nem vittek magukkal. Kolonc lettem volna. Biztos van új házőrzőjük. Új ház, új házőrző. Már nem kellek gazdáimnak. Pedig az életem adnám értük, ha arra lenne szükség.

Először még reménykedtem. Hittem abban, hogy visszajönnek értem. Minden egyes nap ez az érzés, a remény, homályosult. Egyre távolabbi lett az emlék, amiben emberi hangokat hallok, táplálék, vagy friss víz ízét érzem.

Utána már minden tompa, lett körülöttem. Egybe folytak a napok, az éhezéstől, szomjúságtól, forróságtól már fájdalmat sem éreztem. Csak tompa űrt…..

A napokban ismét felháborító és embertelen állatkínzásról szóló hír jutott tudomásomra, melyet már megosztottam veletek, de a részletek most olvashatjátok.

Szandaszőlősön, Szolnok külterületén, egy családi ház udvarán megépített kennelben egy kb. 5 éves kuvasz fajtájú kan kutya három hónapon keresztül várt arra, hogy valaki akárcsak enni-inni adjon neki. Hiába… A tulajdonos az ingatlant értékesítette, elköltözött, a „hű társuknak" nevezett kutyáját, pedig nemes egyszerűséggel, szabadságától megfosztva magára hagyta. Talán elfelejtette volna, hogy egy csomagja (és némi felelőssége) ottmaradt?

A körbekerített ingatlanon a kutya kennelje úgy helyezkedett el, hogy az nem volt hozzáférhető sem az utcáról, sem a legközelebbi szomszéd portájáról. Megpróbáltak ugyan élelmet dobálni a ketrecben tengődő jószágnak, amely vagy célba talált vagy- rosszabb esetben- nem. Esővíz pedig az utóbbi hetekben nagyon kevés jutott valamennyiünknek.
Hová tűnt annak az embernek (családnak) a lelkiismerete? Netán már van új házőrzője az új otthonához?
Tegnapi nap folyamán –a szomszédok bejelentése alapján- a Csillagszem Alapítvány dolgozói a helyszínre siettek, hogy segítségüket nyújthassák. A bajba jutott (juttatott) állatot elkábítva szállították olyan helyre, ahol rendkívüli módon legyengült szervezetét idővel képes legyen –emberi segítséggel- felerősíteni.
Azt még megjósolni sem lehet, hogy a megpróbáltatásokat, melyeken keresztülment, képes lesz-e egy új gazdi feledtetni vele valaha is.
Felmerül a kérdés. A sajnálatos kutyatámadásokról azonnal tájékoztatják az olvasókat, tévénézőket, és keresik a felelős(ök)et! Vajon a fenti esetek (mert túlontúl sok van) mért nem kapnak megfelelő és azonnali publicitást a médiában? Ilyenkor talán nincs felelős?Olyan, az állatokkal szemben passzív hozzáállással bíró társadalomba élünk, ahol sürgős és hathatós változtatásokra lenne szükség.

Archívum

• Főoldal
• Állatzsaruk
• Támogasd őket
• Alapítványunk
• Rólunk
• Kapcsolat
• Állatkuckónk
• Örömhír
• Fórum
• Hírek, újdonságok
• Menedékház
• Média